Tárgy

Budapesten él. Leendő művészeti pályájához a legtöbb tapasztalatot Dániában szerezte meg. Hazatérése után, 1962-1965 között a Magyar Pamutnyomóipari Vállalatnál dolgozott, majd színházaknál jelmezeket tervezett. Első önálló tárlatán bábukkal, marionettfigurákkal szerepel, művészetének természetes, elválaszthatatlan részévé válik a játékosság és a gyermekkor iránt érzett vonzalom. ~ 1976-ban a MANUAL-csoport alapító tagja volt, melynek első, bruggei kiállításán a babák mellett “dobozba zárt” munkái is megjelennek. Ekkor készült huzatbabái mesefigurákat, népi hősfigurákat mintáznak, párnababái egyaránt köthetők keszthelyi barokk házak oromzatformáihoz, ugyanakkor sírformákhoz is. A “dobozba zárt” munkák forrását apácák aprólékos munkájával készített zárdamunkákban találjuk meg, melyek mellé később vallási szertartásokhoz használt öltöztethető kegytárgyszobrok, kegytárgyak kerülnek. Így, a tradicionális mesevilág hőseiből felépülő világ helyét egyre inkább eredendően rituális tárgyak foglalják el, de profán tartalommal. A szent tárgyakból öltöztethető babák lesznek, melyek a zárdamunkák dobozaiba bekerülő tárgyakkal együtt (játékfigurák, anyagdarabok, talált tárgyak) ~ legszemélyesebb tárgykultúrájának részei. Művei a zárt, dobozba helyezett tárgyakkal más értelmezést is nyernek: a szabadon álló figurák, kiegészülve egyéb más tárgyakkal egyre zártabb, egyre precízebben alakítható és irányítható világ részeivé válnak. Zárdamunkái a tárgyakat egyszerre elkülönítve, védett környezetben (a doboz elszigetelt közegében) jelenítik meg, ugyanakkor, mint személyessé és profánná tett szentségeket, fel is mutatják a külvilág számára." (Artportal.hu - 2020.07.22)